Rafting & High Wire Climbing

Szóval.. A raftingolás egyeltalán nem volt veszélyes, sokkal parábbra számítottam. Mivel sok volt a kezdő a csoportban, csak 1-es pályán mentünk, ami nem sokban különbözött egy normál magyar folyótól, csak pár helyen volt benne ilyen lépcsőzetes cucc, ahol frankón megindultunk, de ennyi. Viszont ha ilyenekkel lenne teli, izgi dolog lenne ez a rafting, szóval mindenképp szeretném kipróbálni nehezebb pályán. Az egyik fotón a szobánkból a kilátást lehet látni.. Nemsemmi hely volt, engem mindig lenyűgöznek az ilyen hegyes-völgyes vidékek. A szobánkban le is fotózkodtunk ebben az eszméletlen csinos és büdös neoprém ruhában. :) Egyébként ez úgy műxik, hogy először bele kell menni a vízbe, akkor át is ázik ez a cucc, aztán a test felmelegíti és ezért nem kéne fázni. Hát rohadt hideg volt elsőre a kb 10 fokos folyóba belemenni és rádásul utána se volt meleg, mert a két csónak tagjai folyamatosan locsolta egymást a lapátokkal.. Sőt félúton még az eső is eleredt. Az azért már durva volt. Ahol 5en vagyunk, az volt a csoport, akikkel mentem, autókkal mentünk és ez volt az exchange autó, a többiben mind osztrákok voltak. Nálunk csak a sofőr. Ahol be vagyunk tutin öltözve, úgy voltunk egy csónakban. Van ez az evezős kép is, ezen frankón azon a helyen ülök, ahol nem látszom. Nomindegy, képzeljetek oda a csávesz mögé bal oldalra. Aztán este elmentünk pizzázni. Nem mellékes, hogy a pizza és a desszert árát a cems állta, a piákét meg a Reuters... Jeee. És nem egy utolsó lebujba mentünk, persze ha már cems, valami puccos helyre kellett menni, ahol kendőt raknak a bor nyaka köré, hogy ne csöpögjön. Szóval ez jófejség volt, mindenki annyit evett-ivott, hogy a végén alig bírt mozdulni. A képeken a sofőrrel és egy lengyel sráccal vagyok illetve egy másikon a tiramisummal! :)))

A következő nap keményebb volt... High wire climbing nevű cuccot csináltunk, aminek nemtom mi lehet a magyar fordítása. Lényeg, hogy kb 7-8 fenyő áll egy körben és az egymás mellett állók különböző módokon vannak összekötve, pl csak egyetlen kötéllel vagy keresztben álló fa lécekkel, persze kb 6-8 méter magasan. Ezen kell körbe menni, nyilván azért ki vagyunk kötve, de akkor is nagyon para. Mindenki roppant büszke volt magára, amikor leért. Voltak páran viszont, akik meg sem próbálták. Én is azért győzködtem magam egy ideig, de csak végigcsináltam... Volt pl ez a szakasz, ahol keresztbe kötelek voltak, amik ha ráléptem, durván kilengtek.. grrr.. Itt én integetek, az utolsó szakaszon, ami a legkönnyebb volt, kezeim-lábaim mind érték a köteleket, ez már levezetés volt. :) Nem is ez volt a legparább. Hanem ami a következő fotón van. Ezen nem én vagyok rajta, engem más fotózott és sajnos azóta semtom megszereni tőle. No mindegy, szóval van egy fatörzs, rajta kapaszkodók, fel kell mászni, és a tetejére felállni, onnan leugrani. Hát ennek a tetejére felállni volt a legnagyobb kihívás a félévemben.. A törzs teteje fölött nem volt semmi, amit ott esetleg mögötte láttok, az messze volt, több méterre, szóval szó szerint egy talpalatnyi hely volt a lábamnak, semmi kapaszkodó. Leugrani már jó volt! :)




Összességében egy nagyon frankó kis progi volt. Eddig ezért érte meg a legjobban cemsesnek lenni. 10e hufot kellett befizetni, ebben benne a szállás egy tök szép kis panzióban a hegyek között, a raftingolás kormányossal, kaják, közte tök tuti grillhúsok a panzótulajtól és a pizzás este és ez a high wire climbing... Egyébként meg az emberek is egészen jófejek voltak, megjelentek jövő generációs meg végzett cemsesek is.

folyt. köv.